Swine ismertető
Orwell óta tudjuk, hogy „négy láb jó, két láb rossz”, ám mint az Állatfarmból is kiderül, derék haszonállataink hiába állják meg a helyüket az ember segítsége nélkül, ha egyszer ugyanolyan torzsalkodásra képesek, mint a „homo sapiens” márkaelnevezést elnyert életforma. Körülbelül erre az alapra épül a Stormregion nevű debütáló fejlesztőcég S.W.I.N.E. című játéka, amely ugyan nem hordoz olyan magas szintű ideológiai mondanivalót, mint Orwell műve, ám ezt nem is várja el az ember egy vérbeli real-time stratégiától… Itt kérem – bármilyen meglepő – nyulak és disznók high-tech háborújáról lesz szó, nem többről és nem kevesebbről.

A Stormregion szó kis hazánk keleti felében elterülő Viharsarok tájegységet takarja, és ezzel máris elárultam, hogy a S.W.I.N.E. magyar alkotás. A játék „garázsfejlesztésnek” indult, 1997-ben kezdte el néhány lelkes amatőr, ám a koncepció már akkor is nagyban emlékeztetett a mostani végeredményre. A projekt csak tavaly nyáron vált üzletszerűen komollyá, amikor a srácok menedzsmentjét felvállalta a Channel 42 nevű cég, majd nemsokkal ezután az elkészült demó meggyőzte a Fishtank kiadót arról, hogy ezt a játékot érdemes megjelentetni. A Fishtank már egyfajta garancia volt a nívóra, ugyanis ettől a cégtől megszokhattunk, hogy - ahhoz képest hogy nem nagy kiadó - az eladhatóság mellett a minőséget is szem előtt tartja. A játék nevéhez is a Fishtank ragaszkodott, a rövidítés (Strategic Warfare In a Nifty Environment) ugyanis a roppant szerény „stratégiai hadviselés remek környezetben” kitételt rejti. Ezúttal azonban nem a szokásos reklámduma: mindenkit biztosíthatok arról, hogy e négy szó - még csak nem is sejteti azt a csodálatos összhatást, amely mellbe vágja azt a szerencsést, akinek módjában áll elindítani a S.W.I.N.E.-t.
(Forrás:Hede Oldala)

Az utóbbi években egyre többször kerül a boltok polcaira magyar fejlesztésű játékszoftver, és egyre több nemzetközileg ismert (és egyre inkább elismert) hazai csapat található már országunkban. Ez év végére a Stormregion állt elő közel másfél éves fejlesztése során elkészült első játékával, mely egy humoros alapra helyezett, 3D-s stratégiai program.

A S.W.I.N.E.-ban a nyulak (pontosabban a RABARMY) és a disznók (azaz a Disznó Nemzeti Hadsereg) hadseregének háborúját irányíthatjuk, összesen 22 küldetésen keresztül. A szituáció tehát kellően távol esik a valóságtól, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem egy komoly stratégiai játék került volna a kezünkbe. A szereplőket leszámítva mindent ugyanolyan komolyan kell venni, mint a többi stratégiai játékban.

A két állathadsereg egy-egy külön küldetéssorozattal rendelkezik. Ezek során csapatunkat folyamatosan visszük magunkkal, így aztán különösen vigyázni kell egységeinkre, mert ha valamelyiket kilövik, azt már nem látjuk viszont a következő pályán. A játékból teljesen kimaradt a stratégiai játékok néhány lassító tényezője, nevezetesen a bázisépítés és a kutatás. Kezdetben egy néhány járműből álló csapattal indulunk, melyet a küldetések előtt újak vásárlásával bővíthetünk Az ehhez felhasználható „pénz” nem más, mint a stratégiai pont, melyet a küldetések sikeres teljesítéséért kapunk.

Egységekből sokféle van, de azért nem fogunk elveszni közöttük. A parancsnoki jármű felderítésre szolgál, és vele hívhatunk légi segítséget egy-egy kiválasztott célpont ellen (ehhez persze néhány stratégiai pontot is fel kell áldoznunk). A tankokból igen sokféle van, a gyors, de kis tűzerejű könnyű tanktól a rakétavetőn és a mozsárágyún keresztül a tankok ellen különleges hatékonysággal bevethető speciális járműig bezáróan. Szinte mindnek van valami speciális tulajdonsága is, az egyik például a földbe tudja ásni magát, és ilyenkor megnő a védelme, egy másik pedig gyors egymásutánban öt rakétát tud kilőni. Az utánpótlásból háromféle van: lőszer, üzemanyag és javítókészlet. Ezeket utánfutók tartalmazzák, melyeket vontatóautók szállítmányozhatnak a megfelelő helyre. Egyszerre egy jármű szedhet magának egy-egy ilyen tartalékból. Van még aknarakó is, mellyel kellemetlen meglepetéseket okozhatunk a felénk közeledő ellenségnek. Mindegyik egységnek valami vicces neve is van, mint például a nyulak páncélautóját Kislábnak, nagyobb tankját Nagylábnak hívják, az aknarakó pedig a Kukás elnevezést kapta.

Vásárlás során extra dolgokat is szerelhetünk a járművekre, kezdve az extra üzemanyagtól és muníciótól az extra páncélzatig. Ezek plusz tapasztalati pontba kerülnek, de javítanak hatékonyságunkon. A küldetések során eredményes egységeink az RPG játékok karaktereihez hasonlóan szintet is léphetnek, mellyel párhuzamosan javul védelmük és egyéb tulajdonságaik.

Csapatunkat a küldetések közben is bővíthetjük. Ez kétféle módon lehetséges. Pontjainkból rendelhetünk új egységet, melyet egy helikopter szállít az általunk kijelölt helyre. Utánpótlásunkat pedig kiegészíthetjük az ellenségtől elfoglalt területeken néha fellelhető utánfutókkal.

A küldetések fokozatosan nehezednek, és ezzel párhuzamosan a pályák mérete is igencsak megnő, így az első párat leszámítva egy-egy küldetés teljesítése hosszú órákig is eltarthat. Érdemes először a nyulak, majd utána a malacok küldetéseit végigvinni, mivel a nyuszik feladatai sokkal egyszerűbben – tulajdonképpen 1-2 gyakorló küldetéssel – kezdődnek. A helyszínek változatosak, járhatunk erdős területeken, városokban, vagy sivatagi olajmezőkön, de akár havas tájakon is, ahol nem lánctalpas egységeink kissé csúszkálnak is. Ezek mindegyike szintén aprólékosan kidolgozásra került, a város szélén üdvözlő táblát találunk, a főtéren templom és szökőkút áll, a sivatagban pedig nyúlfejű szfinxet találhatunk.

Az irányítás a stratégiai játékok kedvelőinek igazából nem nyújt különösebb nehézséget. Szinte minden funkciót megtalálunk, amire szükségünk lehet, és ami valaha stratégiai játékban szerepelt. Hadseregünkből különálló csapatokat hozhatunk létre, melyek között a számbillentyűkkel gyorsan válthatunk, egyszerűen kiválaszthatjuk az összes azonos típusú járművet, és akár pontos útvonalat is tervezhetünk az ún. waypointok lehetőségének segítségével. Mivel a teljes játék 3D-s, nagy segítséget nyújt a pálya forgatásának és a kamera látószögének lehetősége is, sőt, még zoomolni is lehet.

A grafika lélegzetelállító, mind az egységek, mind a környezet kidolgozottsága igen alapos. A harci járművek ahogy lépnek előre egy-egy szintet, grafikailag is megváltoznak, egyrészt egyre kopottabbak lesznek, ahogy egyre több küldetés áll a hátuk mögött, másrészt pedig rangjelzésük is megjelenik rajtuk. Ráadásul mozgás közben még a kis antennájuk is ide-oda hajlong az autóknak. A tájból talán a legszebb a víz megvalósítása, mind a normál folyók vagy tavak esetében, mind a vízeséseknél igen látványos, amit láthatunk. Járműveink porozva száguldanak a pályán, gyors irányváltoztatáskor farolnak, lánctalpainak nyoma pedig kis ideig látható marad. Olyan apró részletekre is felfigyelhetünk, mint hogy rakéták helyett néha répák vagy makkok szállnak a levegőben. Mindemellett mindegyik egység kis animáció képében is megjelenik a képernyő sarkában, amikor éppen tudomásul veszik a parancsot, vagy megtámadnak valakit. Ezeknek a karakter-animációknak az elkészítésében a Digital Reality segítette a Stormregion csapat munkáját.

Igen jól sikerült a különböző napszakok és időjárási viszonyok megjelenítése is. Láthatunk esőt, havazást, és vannak nappali és éjszakai küldetéseink. Ráadásul nem csak a grafikán látszódik meg mindez, hanem a hangokban is, este például egységeink suttogni kezdenek. Külön látványos hatás még a mennydörgés és a villámlás együttese, mely néha a frászt hozta rám. A küldetések között amúgy jópofa előre renderelt animációk vannak, természetesen a két harcoló fél főszereplésével.

Mivel magyar fejlesztésről van szó, természetesnek tekinthetjük, hogy az egész játék anyanyelvünkön szól hozzánk. Olyan színészek adták hangjukat a játékhoz, mint például Cseke Péter, Selmeczi Roland és Szokol Péter. (További magyar hangok: F. Nagy Zoltán, Göth Péter, Hannus Zoltán, Kassai Károly, Lázár Sándor) A magyar mellett angol, német és francia verziója is készült a játéknak. Az angolban a nyulaknak francia, a malacoknak pedig német akcentusuk van, a németben pedig – mely a fejlesztők szerint hang tekintetében a legjobban sikerült változat – a South Park német szinkronhangjai közül is közreműködtek.

A hangok amúgy is igen jól sikerült részét képezik a játéknak. Mindegyik egységhez hangok tucatja tartozik, ami igen változatossá teszi az egészet. Mindenki hangosan veszi tudomásul a rá bízott feladatot („Egyik lábam itt, a másik meg ott!”, „Sietek, ahogy tudok!”, „Megyek, megnézem, mi van ott.” vagy „Nekem ez nem tetszik!”), harc során pedig egymást fenyegetik a csapatok, vagy épp kárörvendenek („Gyertek kis pattogó szőrcsimbókok!”, „Az előbb még volt itt egy nyúl... Vagy mégse?”). Zenét csak a menükben hallhatunk (de ott az jól illeszkedik a játék hangulatához), küldetések során csak a környezeti hangokat hallhatjuk, a madárcsicsergéstől a templomi kórusig. Talán nem is baj, hogy nincs zene a játék során, a sok egység-üzenettől úgyse figyelnénk rá oda, így pedig még inkább ráterelődik figyelmünk a többi hangra, és hamarabb észrevesszük (meghalljuk), ha megtámadnak bennünket

Kritizálni talán egyetlen dolgot lehetne, ez pedig a mesterséges intelligencia. Sajnos sokszor figyelhető meg, hogy az egységek nem igazán tudják, hogy merre induljanak el, vagy egyszerűen összeütköznek és leállnak. Ez hosszú távon zavaró, mert ilyenkor egyesével kell kijelölgetni az egységek célpontját, de remélhetőleg egy patch majd segít a problémán.

A játék tartalmaz multiplayer lehetőséget is, négyféle játékmódban. Van hagyományosnak tekinthető Deathmatch és Capture the Flag (bár ebben a cél nem a hagyományos, itt ugyanis saját zászlónkat kell az ellenfél kiindulási pontjára vinnünk), valamint a kevésbé ismert Countdown (bizonyos időn belül a legtöbb pontot szerző játékos nyer) és Domination (előre kijelölt pontokat kell birtokolni, amíg ez fennáll, SP-t kapunk, és aki legtovább bírja, az nyer). Kettőtől nyolc személyesre tervezett pályák vannak. Induláskor mindenki meghatározott ponttal kezd, és olyan mód is van, melyben folyamatosan kapunk 3 percenként pontokat. Helyi hálózaton vagy az interneten keresztül játszhatunk, ez utóbbit a GameSpy hálózatának segítségével.

A hazai fejlesztésű játékok tesztelése során kissé elfogultak szoktunk lenni, de azt hiszem, ez érthető. A S.W.I.N.E. esetében is teljesen jogosnak érzem a magas pontszámokat, hiszen egy tényleg minden tekintetben nagyszerű programot kaptunk. A grafika csodaszép, a hangok viccesek, és az egész játék hangulata magával ragadó. Mindemellett a kisebb hiányosságokat, hibákat már nem is vesszük észre.
(Forrás:PC Dome)